Jászság és Jászberény
Jászberény, tipikus alföldi, 28 000 lakosú mezőváros a 31-es (Budapest–Füzesabony) és a 32-es (Hatvan–Szolnok) főút találkozási pontján.
A jász egy sajátos népcsoport, Jászberényt a Jászság fővárosának nevezték régen, és annak tekintik ma is. Távoli eleink a 13. században érkeztek erre a tájra. Kiváltságokat kaptak, s annak fejében katonáskodásra kötelezték magukat. A kiváltságokra ma is büszkék, és egyedülálló módon szerezték vissza azokat. Visszavásárolták Mária Terézia uralkodása idején (1745). A redemptio ma is él az utódok emlékezetében, és múltjuk kutatásának egyik fontos vezérfonala. A közös birtoklás közös felelősségvállalást fejlesztett ki a századok folyamán, és nagyon céltudatos gazdálkodást tett szükségessé.
Hosszú századokon át fontos gazdasági ág volt az állattenyésztés. Ennek fontosságát műemlékek is tanúsítják. A város belterületén található Bundáskút, illetve a Juhászok keresztje bizonyítja, hogy őseink értették ennek jelentőségét. A Vendel kultusz az egész Jászságban emlékműveket teremtett. A szobrok megnevezése egyértelműsíti, hogy a pásztorító jász ember igazán társának tekintette a védőszentet. Egyedi jelenségnek tűnik, hogy a ferencesek templomában Szent Vendelnek oltárt is emeltek.
A város területe több mint húszezer hektár, és a nagy határú településen természetszerűen alakult a mindmáig csaknem érintetlen tanyavilág. A földművelés természetesen ugyancsak hosszú századokon át volt az itt lakók többségének életformája, tanult mestersége.
Az ipari tevékenység a kiegyezés után kezdett kibontakozni, de a második világháború után öltött nagyobb méreteket.
A város némely képzőművészeti emléke tükrözi e népcsoport múltjának fordulópontjait. A jászok és a kunok kiváltságának emlékét több alkotás örökíti meg. A Nádor-oszlop a népcsoport bírájának állít emléket, hangsúlyozza a jászok szabad voltát. A jászkapitány nemrég felállított szobra az életforma bizonysága, a kaszárnyák a katonáskodás emlékét őrzik. A jászok és a kunok székháza még ma is áll, s rajta Máté György domborműve hirdeti, hogy 1849-ben fontos esemény színhelye volt Jászberény. De számos más épület is annak bizonysága, hogy 18–19. századi eleink mindenképpen emléket is akartak állítani e népcsoport küzdelmes életének. A Jász Múzeum foglalata ennek a fontos fejlődési folyamatnak. A Lehel kürtje pedig emelkedett kifejeződése minden lezajlott önépítési tevékenységnek. Benne tárgyak, személyek mutattatnak be, amelyek és akik megtestesítették századok szándékait.
A török időkre frappánsan utal a Török–magyar emlékmű, amely egyedi megoldás talán nemcsak a Jászságban, hanem kis hazánkban is. Az egyszerű emlékmű a ferencesek templomának kertjében áll.
Hasonlóan egyedinek vélhető a kőképek sora. A szó is talányos, de sorsuk is hasonlóképpen, hiszen ezek a város hajdani határát jelölték.
II. Rákóczi Ferenc több ízben járt városunkban. Ennek emlékét a hiteles írásokon kívül Rákóczi fája őrzi, de egy emléktáblán is megörökítettük a nagy fejedelem emlékét. És természetesen városunkban is van Rákóczi út.
1848–49 eseményei is megtalálták a maguk jelentőségének megfelelő alkotásokat. Szobrokat, domborműveket, de síremlékeket is.
Az első világháború áldozataira egy lovas szoborral emlékezett a város. Elegáns, szép, kiegyensúlyozott, és a Lehel vezér téren áll. Megáll rajta a szem. Huszárnak lenni külön megbecsülés számba menő dolog volt, szoros összefüggésben a városban működő katonai ménteleppel. Kifejeződik a szoborban a bátorság, az elszántság, az elegancia. Egyszerűen szép alkotás.
A második világháború hőseire és áldozataira teljesen másféle műalkotással emlékezik a város. Ennek az alkotásnak a fő élménytartalma a vereség, a levertség. Méretét tekintve jóval nagyobb, mint a huszárszobor, és fájdalmas hangulatot kelt. A megtört oszlopok alig sugároznak mást, mint szomorúságot, fájdalmat. Ez részint azzal is összefüggésben lehet, hogy jóval a háború befejezése után született. A Szentkúti kápolna előtt áll, mered az ég felé.
Ha végignézzük az említett műalkotásokat, kibontakozik előttünk e település múltjának, történelmi szerepének számos fontos mozzanata. Nyilvánvalóvá válik, hogy képezte le az utókor a sorsfordító mozzanatokat.
Az iskolaváros
Az elemi iskolai oktatás sok százada a város fontos tényezője. Nemcsak a belterületen, hanem a külterületen is számos iskola épült Klebelsberg Kunó és Apponyi Albert áldásos közreműködése révén. De már előtte is léteztek külterületi iskolák, amint néhány iskolaépület is tanúsítja.
A mostani általános iskolák javarészt modern épületben találtak otthonra, legfeljebb a „morgós iskolánál” maradt meg a korábbi stílus néhány jellemzője, de a katolikus iskola épülete is őriz sajátos építészeti értékeket. (Ez volt a hajdani zárda!) A Jászság első gimnáziuma 1779-ben települt át ide Jászapátiról. Azóta rangos műintézet. Az újabb középiskolák többségét szintén modern épületekben helyezték el, kivéve talán a Terplán Zénóról elnevezettet, amely korábbi stílusjegyeket testesít meg.
A gimnázium mellett polgári iskola és leánynevelő intézet is működött a városban. Volt Királyi Földmíves iskola a 19. század végétől.
A középfokú tanítóképző 1917-től működött, és az ötvenes évek végén vált felsőfokú intézménnyé. Ma Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kara a Szent István Egyetemnek. Gyakorlóiskolája 2008-ban 12 osztályos intézménnyé alakult.
Az első óvoda az 1880-as évektől működött a városban, a zeneiskola pedig a harmincas évek közepétől.
Számos írás tanúskodik arról, hogy az inasiskolák, majd a szakmunkásképző iskolák is fontos szerepet játszottak a város gazdasági és szellemi életében.
Szellemi műhelyek
A Jász Múzeum és a Hamza Múzeum számos rendezvénnyel és önálló kiadvánnyal dicsekedhet. Az előbbi több mint egy évszázados (1874), az utóbbi rövidebb időn át tett sokat a jászok és a kunok szellemi és tárgyi hagyatékának a feltárásáért.
A főiskola, majd az egyetemi kar egyrészt szakmódszertani, másrészt szorosan szakmai kérdések népszerűsítése tekintetében tett sokat a pedagógusképzés és némely szaktudomány fejlesztéséért.
A városi könyvtár is szorgosan munkálkodik azon, hogy alapvető munkákat jelentessen meg, és rendezvények sorával gazdagítja a város szellemi életét.
Ugyancsak meghatározó szerepet játszik a város szellemi és kulturális életében a Déryné Művelődési Központ is. Rendezvényeik, különösen a Jászberényi Nyár – Vigadalmi Napok évről évre növelik a város szellemi súlyát.
Mindezen intézmények külföldi kapcsolatai meg annak is bizonyságai, hogy Jászberény híre a határokon túl is talajra talált. Nemcsak Berénynek, hanem a legtöbb jász településnek van kapcsolata Erdéllyel. De számos olyan intézmény is akad, amelynek tengeren túli kapcsolata is van. Mindennek következtében a város benne él az európai vérkeringésben, sőt a világgazdaság egy-egy szeletének is jelentékeny alkotóeleme.
A Jászok Egyesülete az elszármazott jászságiakat tömöríti, az otthon élőkkel történő intézményes kapcsolattartásra. (Alapították 1991. március 19-én, Budapesten.)
A nem túl nagy városnak megvan az az előnye, hogy az egyes műhelyek nem különülnek el egymástól, hanem gyakorta egymást segítve tudnak hozzájárulni egymás sikeréhez, munkájának eredményességéhez. (Ez talán a hajdani közös erőfeszítések emlékét is őrzi, bizonyítja.)
Ének- és zenekultúra
Van a városnak két, országszerte ismert énekművésze. Az egyik Déryné Széppataki Róza. Ő a magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja is. Jászberényben született. Nevét számos intézmény, sőt egy évente kiadott díj is őrzi.
Székely Mihály is e város szülötte. Nevének híre túlnő kis hazánk határain. Iskola, kórus, emlékszoba, valamint utca is őrzi emlékét.
Városunk kóruskultúrája magas rangot vívott ki magának. Az egykori jászsági kórustalálkozókon nőtt és egyre szebb teljesítményekre képes együtteseink minden szereplése különleges élmény a város közönségének. Világi és egyházi hangversenyek bizonyítják, hogy a kórusaink jó kezekben vannak.
Néptánckultúra
Városunk egyik legfőbb jellemzője. A Jászság Népi Együttest, az Árendás és a Barkóca Gyermek Néptánc együttest hosszú évtizedek óta szakértő kezek vezetik ennek a fontos hagyománynak a megőrzése és fejlesztése érdekében. A különböző korosztályok egymásra épülnek, és így képesek arra, hogy nemzetközi szinten maradandót alkossanak. Kialakították a képzés kereteit is, és a Viganó művészeti iskola valóságos hátteret jelent ennek a fontos művészeti ágnak. A Jászság Népi Együttes 2012-ben a „Fölszállott a páva” verseny győztese.
A legtöbb együttes „világjáró”, hiszen Európa számos országában már megfordult, de olykor egyéb földrészen is megjelennek szép sikerrel. A nemzeti kisebbségek bemutatkozását, a táncok tanítását is felvállalják. Tánctáborokat, táncházakat, Csángó Fesztivált szerveznek.
Sport
Több jeles sportoló innen származott el. Csík Tibor és Gerevich Aladár. Az olimpiai bajnokok példát mutattak mindazoknak, akiknek a sport bármely ágához közük van, avagy volt valaha. A sportlétesítmények száma jelentős, és mind a tömeg-, mind pedig a minőségi sport megtalálhatja lehetőségeit, működési terét.
Összegzés
Bizonyosnak tekinthető, hogy a város élt a lehetőségeivel a századok folyamán. Kitetszik, akár az elmondottakból is, hogy tehetős és áldozatkész polgárai mindig szép számban voltak a Jászság legnagyobb és legrégibb városának. A hangyaszorgalommal összegyűjtött anyagi és szellemi értékeket megőrizték a jövő számára, így ma az utódok tisztelettel és szeretettel fogadják a hozzánk látogatókat.
Dr. Farkas Ferenc ny. főiskolai tanár
|
